Idézést kaptam

Az általános eset, amikor büntetőeljárással kapcsolatba kerül valaki, amikor idézést kap a nyomozó hatóságtól. Ennek két formája lehetséges: A hatóság tanúként hallgat ki, vagy meg akar gyanúsítani minket. A két pozíció alapvetően különbözik egymástól. Bár régebben ’szokás’ volt a későbbi terheltet először tanúként meghallgatni, ez napjainkban akkor fordul csak elő, ha eredetileg valóban csak tanúként akarták meghallgatni a későbbi gyanúsítottat. Ami közös a két esetben: A megjelenés kötelező. A büntetőügyben kibocsátott idézés nem egy fakultatív programajánlat, ahol tetszésünk szerint megjelenünk, vagy inkább nem. Ha nagyon nem jó az időpont, akkor mihamarabb vegyük fel a kapcsolatot a Hatósággal és próbáljunk módosítani. Ez azonban csak lehetőség. Amennyiben a Hatóság nem változtat az időponton, akkor bizony meg kell jelenni. Ha ez elmarad, akkor ne lepődjünk meg, ha egy szép csendes hajnalon beállít hozzánk a rendőrség és elővezet a kihallgatásra. Igen, akkor is, ha tanúnak idéztek. Az elővezetés költségét természetesen Önre fogják terhelni. Lehet ez ellen berzenkedni, de fogadjuk el, hogy ebben az eljárásban valóban emberek sorsáról döntenek, és nincs olyan érdek, mint ami fontosabb lenne, mint ezen eljárásokban a valóság kiderítésének igénye. Akár terheltként, akár tanúként idéznek lehetőség van arra, hogy a jogaink érvényesülése érdekében ügyvédet hatalmazzunk meg, aki részt vesz velünk a kihallgatáson.

1. A kellemesebb pozíció természetesen a tanúé: Köteles megjelenni, válaszolni a kérdésekre, és igazat mondani. Itt kihangsúlyoznám, hogy a tanúnak a saját észleléseiről kell(ene) beszámolnia. Nem arról, hogy mit gondol, vagy mi a véleménye az ismerőseinek. Szigorúan arról, amit tapasztalt. Ha nem emlékszik rá, akkor pedig inkább mondja azt, hogy nem emlékszik, mint hogy kellemetlen helyzetbe lavírozza saját magát. A hamis tanúzás szintén a súlyosabban büntetendő cselekmények közé tartozhat. Ha visszaidézik, ismételten meg kell jelennie. Akár az első, akár a folytatólagos tanúvallomás is megtehető írásban, személyes megjelenés nélkül, amennyiben ezt a hatóság vagy a bíróság engedélyezi. Ha szükségesnek tartják a személyes megjelenést, akkor nincs mit tenni meg kell jelenni. Amennyiben nagy a földrajzi távolság, akkor esetleg olyan lehetőség áll még a rendelkezésünkre, hogy a vallomástételt megkeresés vagy távmeghallgatás útján foganatosítják. Ebben az esetben a helyi rendőrségen vagy bíróságon teszik fel nekünk a kérdéseket. (Első esetben a helyi kolléga, második esetben pedig a videohívásban részt vevő távoli szereplők.) Említést kell tenni a mentességekről is. Talán közismert tény, hogy saját magára és hozzátartozóira senkinek sem kötelező terhelő vallomást tennie.
    
2. Egészen más a helyzet, ha gyanúsítottként hallgatnak ki. Alapvető szabály, hogy -ellentétben a tanúval- a gyanúsított egyáltalán nem köteles vallomást tenni. Meg kell jelennie minden olyan eljárási cselekményen, ahova megidézik, de érdemben nem kell abban részt vennie. Bár a büntetőjogi védők tankönyve valószínűleg úgy kezdődik, hogy a terhelt gyanúsításkor ne tegyen vallomást, ezt azért nagyon sok tényező árnyalja. Lehetnek esetek, amikor esetleg célszerűbb vallomást tenni. A következő lényeges különbség a tanúhoz viszonyítva, hogy nincs igazmondási kötelezettség. Bármit mondhat, feltéve, hogy azzal nem vádol mást hamisan bűncselekmény elkövetésével. E ténnyel azonban az eljárás összes többi résztvevője tisztában van, és nem tartozik az előnyös körülmények közé, ha a terhelt szavahihetősége csorbát szenved. 
    
3. Miért és mikor kellene ügyvédhez fordulnom? A válasz roppant egyszerű, de roppant kevesen fogadják meg: A legelső pillanatban. A büntetőeljárás alapvetően két fő szakaszra osztható fel: A nyomozás során a nyomozóhatóság célja, hogy felderítse az ügy részleteit. Tetszik vagy sem, a nyomozás úgy fog haladni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az ügyben eljáró nyomozó (és a nyomozást felügyelő ügyész) fejében a rendelkezésre álló adatok alapján kialakul egy feltevés arról mi történhetett. Ezt követően az eljárás úgy fog folyni, hogy ezt a feltevést alátámassza, vagy megcáfolja. A védelem csak az eljárás ezen szakaszában tudja a megfelelő vallomásokkal, indítványokkal az eljárást érdemben befolyásolni. Később már a kész hozott anyagból fog dolgozni mindenki. Ha hallgatunk arra, hogy a nyomozással nem kell foglalkozni, majd a bíróságon (esetleg másodfokon) kell csak a briliáns ügyvéd akkor bizony kapitális hibát követünk el. Ismét csak arra kell hivatkoznom, hogy az amerikai filmek tárgyalótermei és a magyar tárgyalótermek bizony igen-igen távol esnek egymástól. A magyar bíróságon a vádirati tényállás legapróbb módosításáért is meg kell küzdeni, majd az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást (általában) a másodfokon már vitatni sem lehet. Persze ilyenkor is döntő szerepe lehet a védőnek abban, hogy a büntetési tételkereten belül a bíró hol fogja megállapítani a büntetés mértékét, de tudni kell, hogy Magyarországon a váderedményesség 2020-ban 98% felett volt. Szóval büntetőeljárásban az elsődleges cél a vád elkerülése, nem pedig a felmentés a tárgyalóteremben.